Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kupidó csapdája

 

 

                                                                                                                        

kupcsapstab1.jpg

 

 
KUPIDÓ CSAPDÁJA
 
 
 
E. Zurmuhl:
 
Kupidó csapdája
 
 
Kupidó: GABRYEL
 
Festő: Balkay László
 
Tamás:     Katona Tamás
 
Jenő: Ferenczfi János
 
Szerelmes lány Králik Orsolya Kata
 
Szerelmes fiú: Joó Tibor
 
Rendező: Zentai Rudolf
 
Tartalom:
 
Kupidó=AMINA aki elvarázsolja az erdőt, hogy az elcsent szerelmes verseket elolvassa, kinevesse, kigúnyolja azokat, ám a végén –megismerve a szerelem érzését-, maga is szerelembe esik
 
LACI - A festő, aki rajzolni, zenélni, verselni is tud, és Majna belészeret.
 
TAMÁS- Aki beleszeret Kupidóba, de ő csak játszik vele
 
JENŐ- Aki Kupidó szerelmét keresi, hiába
 
ASKAM- DUL király lánya, Aki becserkészi a csodaszarvast, és elraboltatja magát
EMESE- Dul király másik lánya, aki szintén elraboltatja magát
 
HUNOR- Aki kergeti a Csodaszarvast és elrabolja Emesét
 
MAGOR- Aki kergeti a Csodaszarvast és elrabolja Askamot
 
Lány- Aki szerelmeskedni jön az erdőbe
Fiú- Aki szintén szerelmeskedni jön
 
 
Szemelvények a magyar irodalom legszebb szerelmi költeményeiből, a legjobb költőktől, akik a szerelem édes csapdájába estek. 
A műveket a Csodaszarvas legendáján, illetve Kupidó saját csapdájába esésének történetén keresztül mutatjuk be.  
 
 
 
 
Idézett költőink:
 
Csereyné kódex Csáky levéltár, Balassi Bálint, Szatmári Fabricius István, Pataki, Fanchali
Jób,  Amade László, Baróti Szabó Dávid, Pálóczi Horvát Ádám, Berzsenyi Dániel, Bessenyei György, Dayka Gábor, Földi László, Kazinczy Ferenc, Madách Imre, Vörösmarty Mihály, Nagy László, Pilinszky János, Baranyi Ferenc, Cserényi Zsuzsa, Ács Zoltán, Finna Márta, Dsida Jenő. Weöres Sándor
 
A CSODASZARVAS LEGENDÁJA
 
(Hátul hangos korabeli zene szól, a virtuális lányok táncolnak rá. A szinpad közepén Askam, DUL király lánya térdelve keres valamit a földön.)
 
Askam- Valahol itt kell lennie. Valahol itt kell lennie...
 
Emese- (DUL király másik lánya bejön. Mikor meglátja Askamot ő is letérdel, és segít keresni a hugának)
 
Askam- Valahol itt kell lennie. Valahol itt...
 
Emese- HUN?
 
Askam- Valahol itt kell lennie. Mit mondasz? (a zene elhallgat)
 
Emese- HUN?
 
Askam- Hun? ( Minketten feltérdelnek. Emese orrán meglát egy dinnyemagot) Hát itt! Ezt a dinnyemagot kerestem. Te, ez egy MAGORR. (leveszi a dinnyemagot) 
 
Emese- Magorr? Magor! 
 
Askam- Hunor! (a két fiú kihallgatja a lányokat)
 
Emese- Hunor, Magor Te is hallottad? Valahol erre vadásznak. Hunor és Magor a csapatával erre portyáznak. Keresnek egy csodaszarvast, amit mindenáron be akarnak cserkészni, ezért mindenhová követik. Ha sikerülne megtalálni, idecsábíthatnánk a fiúkat is. Királyatyánknak biztosan nem lenne kifogása. (jobboldalon a színpad elején az egyik fiú hatalmas szarvast rajzol egy rajzlapra, majd elbújik)
 
Askam- Hacsak nem fúl is. Tudod, ha dühös, nem csak Dúl király, hanem Fúl király is. Ilyenkor dúl-fúl.
 
(Emese észreveszi a szarvast. )
Emese- Odanézz! Add ide a kötőd! (leveszi a sajátját is, összeköti a kötőket, a végét a szarvasra rögzíti. Lassan áthúzzák a színpadon, majd oldalt is, utána hátul a közepén eldöntik, és a szarvas is,ők is eltűnnek. A két fiú követi a szarvast, mikor eltűnik megállnak, és dühösen egymásra néznek. Leülnek, Magor a hátáról előre húzza a gitárt és elkezd játszani. A nóta közepe táján lassan előjön a két lány úgy, hogy észrevegyék őket a fiúk. Ők meredten nézik a lányokat, akik a közelükbe érve megállnak, és mosolyogni kezdenek a fiúkra. Magor a hátára csapja gitárját, felkapja Emesét, és kiviszi a színpadról. Hunor követi, ölében Askammal.
(A királylányok elrablása után a háttérben modern zene szól.)
 
 
KUPIDÓ CSAPDÁJA 
(melybe beleesett vala) 
 
 KUPIDÓ- (Nyíllal a kezében, szárnyakkal jön be, keresi a szerelmeseket, akikbe a nyilát lőheti. Amint körülnéz, észreveszi a szárit, a táskát, a dossziét. Leteszi a nyilát, és odamegy, körülnéz, mikor látja, hogy sehol senki, kiveszi a dossziét és belelapoz. Felizgatja a dolog, körülnéz, leteszi a nyilat, a szárnyait, majd magára kapja a szárit. Hatalmas köröket téve elvarázsolja a színpadot. Olvasni kezdi a verseket. Amit elolvasott, eldobálja. Már csak egy-két lapja maradt, amikor nem érti az olvasott szöveget. Felmászik a balhátsó sziklára, leül, majd megpróbálja felolvasni. A dossziéra van írva, hogy AMINA)
 
- AMINA, DE SZÉP NÉV…Hű, de szép név. Én leszek Amina! AMINA
(Felül a legnagyobb sziklára, onnan szétszórja a lapokat, mert nem érti a szövegeket, amíg rá nem talál egyre, amit úgy, ahogy ért. Leteszi a lapokat. Ledobja magáról a szárnyakat és a szikla mögé teszi. Felkapja a szárit körbefut vele lobogtatva, magára borítja. Felveszi a lapot és hangosan olvasni kezdi. Közben egyik szikláról a másikra ül. 
 
 
Bal-elöl megjelenik Laci a festőművész.(mikor Amina meglátja, háta mögé dugja a lapot) Leteszi az állványt, a gitárt és méricskélni kezdi Aminát. Kinyitja a kisszékét és leül. Amina közben előveszi a a háta mögé rejtett lapokat, és tovább olvass, de nem érti. )
 
Csereyné-kódex, 1565-1579
 
Sok bubanat Immar
adatot ennekem
kiben el fogy iletem,
mert Io reminsigem
kijben vala nekem,
az el mine en twlem,
kyert minden koron
Niughatatlanságban
Iai zoban lizen lelkem.
 
LACI- Mi a baj? Segíthetek? 
 
AMINA- (Laci felé nyújtja a lapokat) – Nem értem. Mi van ideírva?
 
LACI- Lássuk csak. (olvasni kezdi)
 
Sok  búbánat immár
Adatott énnekem
Kiben elfogy életem,
Mert jó reménységem
Kiben volt nekem
Az elment éntőlem,
Kiért minden koron
nyughatatlanságban
lai zoban lesz lelkem.
 
Ha mikoron értek
Kegyes embereket
Szeretőkről szólani
Akkor én lelkem
Rólad emlékezik
Nem tud megint mit tenni.
Mert a gondolkodó 
Szerelem immáron
Majd eszem elemészti.
 
Ha mikoron értek
Kegyes embereket
Szeretőjükről szólani
Akkor én lelkem
Rólad emlékezik
Nem tud megint mit tenni.
Mert a gondolkodó
Szerelem immáron
Majd eszem elemészti.
 
Azért én szerelmem
És gyönyörködésem
Mért hagytál el engem,
Ó én fényes napom
Mire én felemis
Nem teszed fejedet,
Hogy vigasztalhatnám
Én sok bánatomban
Látom szép szemeidet.
 
Kívánságom nékem
Látni tégedet
Naponként öregednék,
Ki hogy ezideig
Még még nem lehetett.
Én szemeim könnyeznek,
Mert te oka vagy
Előbb örömömnek,
Most keserűségemnek.
 
Bánat miatt leszek
Én nagy gyötrelemben
Ha rám nem keonieorlz
Betegségemben is
Kinek vagy orvosság
Ha nem giogitaz meg eolz,
Ha szerelmemet is
Ha te nem tekinted
Bűn ha hozzám nem terülsz,
 
Oly igen nagy Csodám
Nekem azon vagyon
Mely kemény a te szíved,
Te gyenge szívedhez
Nem hasonló higgyed
Te achel természeted
Mertnem érdemlem
A te életedben
Hogy szemeid reám vesd.
 
Rajtam szabad vagy te
Óh én szép szerelmem
Valamit miuelendez
Mert azt így jól tudod
Hogy vagyok te rabod
Ha zintin meg eolendez
Azért szívem bátor
Mégis gyötörj engem
Hogy ha ebben örvendez
 
Birz vgianis engem
szívem vagy mindenben
az miképpen akarod,
az én víg szívemet
te meg szomorítod
és még megvigasztalod
az én víg szívemet
mint egy fiatal fát
mint bősz kertész meghajtod.
 
A fiatal fához
vagyok már hasonló
ki  még nyers és zöldellő
ki a tűzben liuin
egy felől égettetik
így ziumis tőled
néha kínzattatik
-néha vigasztaltatik.
 
 
AMINA- Juj , de szép.  (Megmutatja a másik lapot) Ezt sem értem. Ez valami Csáky család levéltárából való.
 
LACI- Mutasd! (átveszi a lapot) Segítek, de idegeneknek nem teszek szívességet. Hogy hínvak?
AMINA- Ku…Kupi…AMINA. És te ? Téged hogy hívnak?
 
LACI- Én Laci vagyok. Festőművész, és ide várom két tanítványomat, Tamást és Jenőt.  (olvasni kezdi a szöveget) Hű, ez egy nagyon ritka XVI. századi archaikus szöveg. Jól figyelj!
 
(AMINA-közben a rajta lévő pelerint megpróbálja úgy megkötni, ahogy egy XVI. sz. -beli hölgy hordja)
 
LACI- (olvasni kezdi a szöveget.) 
 
Csáky család levéltárából
 
Szeretőmnek megfi tért kemenssegeröl 
kynek nehet nem chak az verssfey ékben * 
hanem az vegebenis EHO kepén 
Helhesztetem. 
Banathl szyuemet, kyntül eletemet, nem feltem mar Jölkömet, 
sem hogj töb gyanossag, Előzne boszússag, s, chalardssag örömömet, 
^Mert nagj Irgalmasság, s, hozam hív Igassag, foglalta szeretömet, 
Allatot Job fellöt, Eli Vet bánat melöl, kyszy (?) szyúem Vyg legyen, 
Kéltséget ne hygjen, remensseget vegjen, töb bút mar ne rétegjén, 
Edigis chak probalt, s hogj Igaznak Xallalt, melto mar hogj Engegjen, 
Tetcem személyének, s, megh hyt szerelmemnek, be uet mar Jo kedheben 
twtntety szépséget, szwne dwchösseget, szép angialnak kepeben, 
ölel örömeben, syr, s, szoryt kebleben, ker legjek szerelmeben, 
Uly nagy hwssegeyert, s, buzgó szerelmeyert, ky lehetne boszÜhall, 
Mychoda hytetlent, Vak szyhö kegjetlent, nem tagjtna syrassáúall, 
Byzony En engedek, noha kynt szenúedek, tudom nem lesz gonoszááal 
Aldot legj szepssegem, Boldogyto lölköm, szerelmem, s, remenssegem, 
Hogy byr Egjwgjwsseg, vezérel kegjelmesseg,. s, nem gyoyt harag szépségem, 
Hanem örwlöd azt, hogj lölköm nö, s, vyrasst, s te vágj gyöniörwssegem, 
Neked az Boldogssag, s, nekem Hvv Igassag adatot ma Feywnkre, 
Fenlyk Irgalmasság, Eli twnt mar hamisság, nem szál töb bü szyäwnkre 
Mert Egyez kyüanssag, köztwnk M> Igassag, nezwnk chak szerelminkre 
Imar szép személyét, szemem Eledelyet, Twkörwl föl állat ha, 
Hogj szyáem azt algia, s lölkömis Imalgla, Velem ö azt Vallatha, 
Mert Isten ; chüdayat; s, dwchösseg formayat, chak ö rea rakata. 
 
LACI- Nézd csak! (lerajzolja a lapra) Ő Csáky Albin a Főrendiház egykori elnöke. 
 
AMINA- Csáky Albin, Csáky Albin, főrendi ház…(felvesz egy lapot) Ő kicsoda? Valami Balassi Bálint…
 
 LACI- Balassi Bálint?  Te olvasd fel, addig lerajzolom őt is.
 
(AMINA-olvasni kezdi, kicsit karikírozva. Közben a másik lapot Lacinak adja)
 
BALASSI Bálint
 
Cupido szívemben sok tüzes szikrákkal szerelmét most újítja,
Elmémben, mint várban vigyázó virrasztó, herdóját ő úgy mondja,
Tüntetvén előttem szép csillagom képét, vélem csak kívántatja.
 
Róla feledéken nem lehet víg szívem, mert csak őtet óhajtja,
Mint esőt aszályban meghasadozott föld, őtet úgyan kívánja,
Tüzem enyhítője, bánatom vivője hogy csak ő már, azt vallja.
 
 Immár őérette egyebek szerelme nálam mind semmivé lött,
Mert szeme nyilával, nagy igazságával mint célt, éngem már meglőtt,
Bévett szerelmében, kivel mintha éngem ő úgyan idvözítött.
 
Siralmas nagy bánat különben nem bánthat,csak mikor őt nem látom,
Szép kertek tömlecnek akkoron tetszenek, víg ének is siralom,
Viszont mikor látom, vagy szavát hallhatom, nincsen semmi bánatom.
 
Törödelmes szívem édes leveliben szinte igaz úgy indul,
Régi betegségből mint támadott ember újul rózsa szagátúl,
Vagy mint az régi rab szabadságnak örül, elszaladván fogságbúl.
 
Ínségéből immár mert engem ő kivett előbbi szerelmemnek,
Bús voltát szívemnek lengedező szele elverte jó kedvének,
Búszerző szerelem már nem árthat nékem, mert oltalma fejemnek.
Nemrégen szép gyűrőt szerelmesem küldött, ki rubinttal mind rakva,
Egy szép drága gyémánt kellő kezéparánt vagyon közte foglalva,
Hozzám szerelemben tökéletes szíve is így vagyon kapcsolva.
 
Ajándékon viszont kiért hív szívemet én is néki mutattam,
Szorítva kit néki szerelemnek tüzes fogójában nyújtottam,
Fejemet, lelkemet, teljes életemet ajánlottam s vallottam,
 
Melyet szerelmesen és igen jó néven tőlem, rabjától elvett,
Édes hívségében, mint erős szekrénben bézárolván rekesztett,
Nagy igazságában, mint szép lágy ruhában tűrve kebelében tett.
 
Távol vagyon immár nagy keserűségem, gyönyörű én életem,
Mely szépek tavasszal sík mezők virággal, boldogsággal jókedvem
Azon módon rakva, nem győz örvendezni eleget szeretőmen.
 
 
LACI- Ne viccelődj vele! Ő a kor legjobb költője, „média szakértője” volt. A következő versét meg is lehet zenésíteni. 
(játszani és énekelni kezdi a verset. A zene hangjára bejön Jenő és Tamás. Leülnek Laci köré és hallgatják. A sziklákra ülnek, közben összeszedegetik a verseket.)
 
ZENE : Laci énekel
 
Balassi Bálint 1554-1594
 
Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem 
Nálad nélkül, szép szerelmem, 
Ki állasz most énmellettem, 
Egészséggel, édes lelkem? 
 
Én bús szívem vidámsága, 
Lelkem édes kévánsága, 
Te vagy minden boldogsága, 
Véled isten áldomása. 
 
Én drágalátos palotám, 
Jóillatú piros rózsám, 
Gyönyerő szép kis violám, 
Élj sokáig, szép Júliám! 
 
Feltámada napom fénye, 
Szemüldek fekete széne, 
Két szemem világos fénye, 
Élj, élj életem reménye! 
 
Szerelmedben meggyúlt szívem 
Csak tégedet óhajt lelkem, 
Én szívem, lelkem, szerelmem, 
Idvez légy, én fejedelmem! 
Júliámra hogy találék, 
Örömemben így köszönék, 
Térdet-fejet neki hajték, 
Kin ő csak elmosolyodék.
 
LACI – Látod, ilyen gonoszak is tudtok lenni ti nők!( a többiek Lacit megtapsolják.
A taps után a fiúk a mesterhez mennek és köszöntik) Üljetek le. Ma a portrékészítést vesszük. Zenés-táncos irodalomóra is lesz. (A fiúk néhány lapot összeszednek és leülnek.)
 
AMINA- Gonoszak, gonoszak, gonoszak (táncolva ugrál, imételgetve, hogy –Kin ő csak elmosolyodék – majd megint felemel egy lapot, és Lacihoz viszi.)
 
LACI – Ni csak, mit találtál? Rimay János. Ő Balassi tanítványa volt. Sajnos róla nem maradtak fenn se kép, se rajz. Azért elmondom, mert gyönyörű.
 
Rimay János 
 
Ne csudáld szívemet
 
Ne csudáld szívemet, hogy illyen keserves,
Szerelem tüzitűl mert megsérölt sebes,
Hogy attúl távol vált, az kihez köteles.
 
Hogy ne legyen penig az után nehezen,
Kinél szerelminek jutalmát is érzem,
Mert ő sem gyűlöl, lám, mint eszemben veszem.
 
Titkos tekinteti rám kedvvel mosolyog,
Szeme szép világa rajtam gyakran forog,
Ha nem láthat, mondják, hogy értem szomorog.
 
Illy távol létemben én mint kévánhassak?
Ha nem, hogy felőle minden jót hallhassak,
Véle rövid napon együtt végadhassak.
 
Te, kegyelmes Isten, mindkettünk szerelmét
Neveljed, s tartsad meg testünk egészségét,
Foghassuk örömmel hamar egymás kezét.
 
Én édes Lydiám, víg légy, ne bánkódjál,
Hozzám szerelmedben mindvégig híven állj,
Isten adjon jó éjt, csendessen aludjál.
 
(Közben Amina lekuporodik Laci mellé, és az ölébe hajtja a fejét, időnként a nyilával játszik, Tamásra irányítva))
 
TAMÁS - Itt egy másik Rimay vers.
 
Cupido, ne, nyilad, lűj vele bátor mást,
Nem várok én tűled már semmi áldomást,
Jól fölébrölt szemem nem kéván álmodást.
 
Eddig is szívemet héába sebhetéd,
Semmi jókkal fejem nem ékesíthetéd,
Szívemet örömmel nem teljesíthetéd.
 
Hideg reménséggel foly te égéreted,
Egyik szódat másnak háta megé veted,
S így, ki téged szolgál, méreggel élteted.
 
Ne csudáld, hogy félen mentem seregedtűl,
És hogy nem függhetek tovább is kezedtűl,
Távol jardogálván ezután tegzedtűl.
 
Iffjú s kegyes hozzám, ki tőled elfogott,
Ellened erőbűl még ki nem is fogyott,
Mondván, itt lelsz áldást, kínt penig s bút is ott.
 
Kezével kirántá nyiladot szívembűl,
Seb szegény ez, mégis [gyógyulhat] (mond) ebbűl,
Légy enyim, végy íret erre szerelmembűl.
 
Engedek azért én ez kegyes kedvének,
Írével élek is áldott szerelmének,
Hegyit elkerölvén te nyilad éljének.
 
Te hatalmad ellen véle viaskodom,
Sok nyeltem búm miatt nem lesz immár gondom,
Vígan állva, járva énekemet mondom.
 
Ennek a versnek a KIBEN CUPIDÓVAL FEDDIK a címe.
 
Valószínűleg meghallotta e verset Szakmári Fabricius István is, aki így alkotott a nőkről véleményt. ( A pelerint  MAJNA fejére teszi és az emelvény elé citálja, majd térdre kényszeríti. Felmászik az emelvényre.)
 
Szakmári Fabricius István 1577
 
Maga az asszonyembernek tanácsa, 
Ritkán igen hasznos, mert hosszú haja. 
 
Csodamadár azért az leánymadár, 
Gyakran jegyesére nagy romlást hadar, 
Szebbnél szebbet látván, arra vigyarog, 
Szemét arra vetvén igen hunyorog. 
 
Ím, példátok vagyon, ifjú hűsek, 
Az rút szerelembe ne mesterkedjetek, 
Minden leány szavát el ne higgyétek, 
Leucippus módjára, hogy ne járjatok!
 
Mint az verőfényen mely könnyen egy sereg bolhát megőrzihetni, 
Szintén olyan könnyű akaratja nélkül asszonyt megoltalmazni, 
Csak hiában őrzik, az ki önnönmaga nem akar tiszta lenni.
 
(Laci tust játszik, majd korabeli tánczenét, amire Majna széttárva a pelerint,  táncolni kezd 
 Jenő mögött megáll)
 
AMINA- Te mit találtál? 
 
JENŐ- Egy szép históriát. Elmondhatom?
 
Pataki Névtelen:
Eurialusnak és Lucretiának szép históriája (1577)
 
Sok erős férfiak, bölcsek és királyok
szerelem miatt vesztek,
Ifjak, szép lányok sok mérges nyilai
miatt megemésztettek;
Országok pusztultak, városok és várak
mind földre letörettek.
-----
Feljebbvaló jószág szemérmetességnél
nincs az asszonyállatban,
Mert a szép ábrázat változandó jószág,
és vagyon elmúlásban,
Kihez ha nem járol a szemérmetesség,
nincsen dícsíret abban.
 
Azért szerettelek, azért tiszteltelek
mindeneknek felette,
Oly dolgot nem kérek, ki miatt kissebbülj
te híredben-nevedben,
De mit írásomból elméd meg nem érthet, beszédem megjelentse.”
 
Régi erősségét jól tudván magában,
igen csudálja magát,
Szidalmazza szűvét, hogy elhagyta volna
előbbi okosságát,
Mert a szerelemnek érzi ő magában
győzhetetlen hatalmát.
 
Ezt mondja magában: „Most tudom, mi légyen
a szerelemnek tüze,
Kiben nagy rettegés, nagy sok gondolkodás
rövid annak élete;
Nem tusakodhatom, mint eszembe vészem,
semmiképpen ellene.
 
Illik énhozzám is az, mitől magokat
királyok sem óhatták;
Sem bölcs Alexander, sem az erős Sámson
el nem távoztathatták,
Sőt amaz igen bölcs Aristotelest is
szentnek itt nem találták.
 
Herculesről mondják, hogy kardját levetvén,
guzsalyat vött kezében,
Hogy szeretőjének illy engedelmével
lehessen jobb kedvében;
Noha őnálánál erősb vitéz nem volt
ez föld kerekségében.
 
Természettől vagyon hintetvén szívünkben
az szerelemnek magva,
Vadak és madarak, fene oroszlánok
vannak ő hatalmában;
Tengerbeli halak vízben sem lehetnek
miatta bátorságban.
 
Ifjakat ő bírja, véneknek megaludt
szűveket felemeli,
Mindeneket meggyőz és szokatlan tűzzel
a szűzeket égeti:
Hát mit erőlködem természetem ellen
most én is igyekezni?…”
 
(a többiek megtapsolják)
 
AMINA- (kezében egy lappal) Fanchali Jób szerint azért mi lányok sem vártunk a végtelenségig a szerelemre. Nekünk is van szánk! Tudtad? (Lacinak mutatja a lapot)
 
LACI- Fanchali Jób? Ahhoz én is kellek!
 
 
ZENE :  Amina kezdi, Laci folytatja
 
Fanchali Jób-kódex versei közül (8. Számú)(1595)
 
AMINA- Vagyon e szivem szándékodban, hogy be fogacz éngem?
Szépis vagyok, jo is vagyok, karczu vagyok én, 
Rása szoknyám, kamuka vallam, karcsu vagyok én,
 
Ötven hatvan katonának szallást adok én,
Az kassai fö bironak léánya vagyok én,
 
LACI-    Maszszoris adgyad, édes komam aszszony, az ebeket nyulászni.
Ha foghatok, néked is adok kéttöt az fiában,
Aszszonyom, szerelmes aszszonyom, halyon meg az urad,
Mindgyárt el veszlek, Isten ugy eltesen, szivem szép aszszonkám,
 
Gyere hozzám, gyönyörü aszszonkám, gyenge szép kis Katám, 
Neked adom szép arany gyürümet, mert égyüt vagy, lelkem.
 
AMINA-  (körbe táncol a színpadon) Mert együtt vagy lelkem, mert együtt vagy lelkem…(közben Laci háta mögött megáll, felemeli a nyilat, meg akarja Lacit lőni, de Laci hirtelen hátra néz)
LACI- Van még valamid? (Amina zavartan leteszi a nyilat és Laci mellé kuporodik)
 
TAMÁS-  Én találtam egy szépet. (többiek: Halljuk, halljuk)
 
 
 
 
 
 
Amade László (1703)
Ámbár nékem nincsen kincsem…*
 
Egészlen kétségben végre estem vólna,
Ha csak már az Echo engem nem biztatna.
 
Ámbár nékem nincsen kincsem,
Kiért semmi kedvem sincsen,
De talán megérem,
Szivemben ismérem,
Hogy lész nékem szivem, hivem!
Most is aztat szánom s bánom,
Szived hogy titkon kívánom;
Meg nem csókolhatlak,
Meg nem szorithatlak,
Ne hagyj igy szenvednem! nem! nem!
Áldott ilyen képnek, épnek
Kedvében van ki ily szépnek,
Valóért kinlódik,
Ingyen nem aggódik,
De vajjon ki lesz az? igaz!
Dobog bár mindenem bennem,
Árnyékért hogy köll szenvednem,
De szabad próbálni,
Úgy szivre találni
Szabad még remélni, élni.
Eleget biztatsz reménnyem,
Elhunyt csillagomat, fénnyem!
Azért már imádlak,
És magamnak tartlak, –
Nincs már benned kétség! hüség!
vagy: De jaj talán hűség: jég! ég.
 
 
 
TAMÁS- Ezen a lapon nem túl udvarias a korosodó hölgyekkel Baróti Szabó Dávid 
                       Tudjátok, ki volt?
 
LACI- Hm. Némelyek meg is érdemelnék…  Ha ideadod, elmondom.
 
Virthez
 
Szép voltál fiatalb lévén, én Virtem, öregszel 
S címeres ékidnek csak töredéke maradt. 
Régi lakósidnak, kikkel múlattam ölödben, 
Része tovább szállott, része pediglen elhalt. 
Régi lakósidnak! legfőbb szépséged azokban 
Áll vala: megszűnvén ők veled élni, ledőlt. 
Nincsen azok nélkül már kedvem nálad ezentúl, 
Már nem fog ligeted tetszeni, völgyed, hegyed; 
Réted, halas Zsitvád nem vonszanak engemet hozzád; 
Emberidért estem volt szeretetbe veled. 
Már oda vagy: magam is nézd, megvénhedtem. Azért vég 
Búcsút - ! melly nehezen mondhatom, óh nagy egek! 
Végbúcsút vészek. Nem fognak tágas határid 
Pásztori sípomtól zengeni már ezután! - 
Még te felépülhetsz: én napról napra leszállok. 
Ah! nem bánom: elég életem, úntig elég! 
Hátramaradt rövid óráim csak Kassa határin 
Töltöm el a múzsák lantjai s éneki közt. 
Ámde ki nem folysz elmémből, amelly tefelőled 
Esni fog, az szótól szívem örömre derül. 
Nálad vígan tölt ideim mindenkor eszemben 
Forgatván, terhes gondjaim űzni fogom. 
Néha talán meg is énekelem volt gyenge korodnak 
Napjait. Oh áldott hajdani drága napok! - 
Hogyha felépülsz még, nevemet ne felejtsd el. Ezent ha 
Megveted is, nálam fennmarad a te neved.
 
TAMÁS- Nézd csak ezt! Úgy látszik, barátok lehettek, mert nagyon értik egymást
 
LACI- Minden esetre kortársak.
 
TAMÁS-        Pálóczi Horváth Ádám (1760)
 
Nehéz tudni célját, végét,
Kitanulni mesterségét a kurváknak,
Száz meg ezer útja vagyon,
Tekervényes az is nagyon fortélyának,
Bírj bár bölcsek nagy eszével,
Legszentebbek szentségével,
Egy ördög egy menyecskével, megcsalnának.
A hálót maga megveti,
Ha rút képét festegeti szép formára.
Melyből sok madár nyakára
Madzag s lép ragad lábára, nemsokára,
Hív, csal, hiteget jámborúl,
Itat mérget édes borúl,
Másnak igen ritkán szorúl fortélyára.
Mézes kérdés, szép felelés,
Titkon adott csók s ölelés, első próba,
Sokszor egy kis gyönyörűség,
Szép ajánlás, színes hűség visz hálóba.
Hogy a’sokszor megrontója,
Aki száját megcsókolja,
Nem minden ember gondolja meg valóba.
De találkoznak okosok,
Kiknek a titkos gyilkosok nem árthatnak –
Akik is látván ezeket,
Segítségre ördögöket hivogatnak,
Míg végre az okosok is,
Bölcs és ártatlan ifjak is,
Az ártatlan madarak is megfogatnak.
Ha egyik kurva nem győzi,
Kettő három addig főzi, hogy végtére,
Sok az egyet megragadja,
Mert egyik másiknak adja a kezére;
Ki szabad volt, rabul esik,
S mennél jobban törekedik,
Még több békó tekeredik a kezére.
 
Ha már egyebet nem lelnek,
Vénasszonyokat rendelnek kerítőknek,
Akkor mér bízvást próbálni.
Ha illyeket tud találni hitetőknek;
Nehezebb pedig ezeknek
Megállni mesterségeknek;
Mint sok ezer pokolbeli ördögöknek.
Sem kenyerét sem a borát,
Sem ebédjét sem vacsorát nem sajnálja.
Ád néki mindent eleget
Gondolja, hogy mindezeket megszolgálja,
Ha dolgában véget érhet,
Vagy kurafit kap vagy férjet,
És a gatya mellé férhet a szoknyája.
Sokat hazud, sok színt mutat,
Gondol, forral titkos útat, mesterséget.
Összeveszt társot társával,
S abbul csinál ő magával egyességet.
Hét ördög telik magábúl,
Tüzet gerjeszt egy szikrábúl,
S magának tesz a prédábúl nyereséget.
De ki tudná kitalálni?
Ki győzné előszámlálni sok fortélyát?
Igy a bolond az okosnak
Töri, s a tyuk a kakasnak a taréját.
A bölcs elmét fennakasztja
A kurva; gonddal fárasztja
A szemest, és leragasztja szemhéját.
Aki azért e tüzektül
Tart, jobb magát az illyektül ha megója,
Ne légyen Kupidó bakja,
Ha őtet a Vénus vakja megcsókolja.
Játsszon ugyan de szemesen,
Ugyhogy vakká ne lehessen,
De visszacsalja jelessen, ki megcsalja.
 
AMINA- Kupídó bakja??? Kit bántott valaha is Kupídó? És mi az, hogy bakja? Még jó, hogy Aminát nem bántják. Szerelem, szerelem…(-a közönségnek- hát nem ezért lövöldözöm én a nyilaimat szép ifjakba, hogy szerelmesek legyenek? Eddig azt hittem jót teszek az embereknek. Most meg a bakja. Nem tudom, mi az, de jót nem jelenthet.)
JENŐ- Ne búsulj Amina, a szerelem ennél sokkal szebb, és ....összetettebb. Mint az óriáskerék: egyszer fent, egyszer lent. Mégis felülsz rá. Ezt hallgasd meg!
 
Bessenyei György  (1746- Pusztakovácsi)
 
SZÉPSÉG
Ez egy isteni kép díszes formájával,
Egyenes termete; nyájas orcájával.
Mosolygással teszi többnyire szavait,
Rendesen vonítja széjjel ajakait.
Az egészség látszik vidám személyjébül,
Öröme szökdös fel mellyére, szívébül.
Édes titok tetszik tündöklő szemébe.
Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe.
Mosolygást, játékot ereszt maga körül,
Úgy mozog lankadva, a szépségének örül.
 
SZERELEM
 
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem.
Mind eget, mind földet bír hatalmassága,
Gyötrelmet, örömet osztogat vígsága.
 
AMINA-  Lári-fári! És ő?  Ő is kortárs, mégis csodál bennünket! (Lacihoz fordulva)
Hallottál már Berzsenyiről? Ezt hallgasd meg!
 
Berzsenyi Dániel: 
Esdeklő szerelem    (-1776- Egyházashetye: akkor:Hetye)
 
Ím, a nap leereszkedik
Thétis bíbor keblébe,
S mosolyogva emelkedik
Luna szemérmes képe.
 
Az esti szellő fuvalma
Édes álmot lengedez,
Az ég békés, s nyugodalma
Hegyet-völgyet béfedez.
 
De ah, az én siránkozó
Szememre nem hullatja
Balzsamát az illatozó
Esthajnal csillagzatja!
 
Lehajtom árva fejemet,
De gondjaim felköltik,
S nyughatatlan kebelemet
Fájdalmakkal eltöltik.
 
Bágyadtságom ha bézárja
Néha fáradt szememet,
Kinyitja könnyeim árja,
S mossa halvány képemet.
 
Jaj, semmi nem enyhítheti
Sérült szívem sebeit!
Mert a szerelem égeti
Minden titkos ereit.
 
Csak nálad van gyógyító szer,
Te, ki azt megsebzetted,
Ki a szerelemnek ezer
Tőrét rám lehelletted!
 
Téged várnak kiterjesztve
Reszkető két kezeim.
Téged az égre függesztve
Sirdogáló szemeim.
 
Egy tekinteted gyilkosom
S boldogítóm tud lenni.
Szánj meg, kegyes! légy orvosom:
Ne hagyj holtig epedni.
 
Süllyedek! nyújtsd karjaidat,
Míg el nem fogy életem,
Míg elhervadt ajakimat
Ajakidra tehetem.
 
(1795-1802 között)
 
AMINA- (Tamásnak adja) Tessék. Itt a másik. Olvasd csak el! Ő is kortárs. 
 
TAMÁS- Jó-jó, csak ne veszekedj!
 
Földi János (1755)
Enyim Juliska*
 
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem már, kit akartam Juliánnám!
Jegyesem már Juliannám! – örömöm hajnala tetszik!
Ha Juliskám maga szívébe vesz engem,
Nem irígylem sem ama Gracchusok anyját,
Sem ama trójai herceg piperézett Helenáját.
Az Apollóm s Eratóm karjai közzűl
Megyek immár Julisom karjai közzé,
Julisom karjai közzűl meg azok karjai közzé.
Te vagy immár bizodalmam! Te reményem!
Te maradj tárgya szerelmemnek örökre
Juli kincsem! Juli szépem! Juli díszem! Juli fényem!
 
AMINA- Hát, izé, mit is mondjak? Ez biztos? Ez a végleges? Több rossz nincs?
 
JENŐ- De van. Egyszer fent… Most lent.
 
Földi János
Idegen szépség*
 
Vigyed, vigyed, te szemtelen! lakirozott pofádat!
Vakold magad, s kenőcseid képedre pacsmagoljad!
Veres hajad porozd be jól, s borítsd be nagy szitáddal;
Nehogy, ha tán tüzet vetend, szomszédodat kigyújtsa.
Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon
Kimangorolva homlokod, selyembe talpig öltözz.
Te tűrhetetlen illatod fedezd szagos vizekkel,
Mellyed feszítsd, sovány farod nevelje nagy far-abroncs.
Miért erőlteted magad, hogy ami nincs mutassad?
Mi haszna sok kenőcseid s vakolgatásaidnak?
Mi haszna sok lecsorgatott szagoskodó vizednek?
Se tettetett szemöldököd, se karminod, se gyöngyöd,
Sem értéked felyül-haladt ruházatod nem illik.
Ruházd magadra Bengalát, feredj szagos vizekben,
Aranyba, gyöngybe fűzd magad: szép az, de nem te vagy szép.
Sem ami nincs, magadnak azt nem adhatod meg ezzel,
Sem ami van, de nem derék, el nem feded hibáit.
Fakép maradsz, ha elveted, s csak az vagy aki voltál.
Rút ami rút ezekkel is. Szép ami szép csak úgy is,
Ha szerfelett nem ékesűl. Bársony nyereg szamáron
Az éktelen csinosgatás. – Kerek beszéd s igaz szó,
Hijába ferdik a rigó, nem léssz belőle hattyú!
 
AMINA- (fenyegetve kergetni kezdi Jenőt) Adok én neked hattyút.. (kikergeti a színpadról)
 
LACI- Gyere Tamás! Van a közelben egy kávézó. Igyunk egy jó kapucsínót!
(a közönség felé) Igyatok ti is! 15 perc múlva visszajövünk..
 
 
SZÜNET.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
 
 
LACI-  (visszajön. Közben felemel egy lapot, olvasni kezdi. Tetszik neki. Leül a székére)
 
TÖBBIEK- Elöl Amina sértődötten leül az egyik sziklára és játszani kezd a közben felemelt nyillal. Jenő és Tamás jön, szedegetik a lapokat.
 
LACI- (kazében a lappal) Gyertek csak ide! Ez nekünk való.
 
Együtt olvasni kezdik.
 
Földi János
Horatius: Lesbiához*
 
Éljünk Lesbia Lelkem! és szeressünk,
És a mord öregek komor beszédit
Egy félpénzre becsűljük öszvességgel.
Lám a Nap lemégyen, meg újra felnő.
Nékünk egyszer enyész rövid világunk
S hosszú éjet örökre kell alunnunk.
Adj csókot nékem ezret, újra százat,
Osztán adj ezeret, meg újra százat;
Osztón más ezeret, meg újra százat;
Osztán majd ha sok ezreket vejéndünk,
Tévesszük mi is öszve, hogy ne tudjuk
Vagy hogy meg ne sokalja más irígy szem,
Számát tudva mi ennyi csókjainknak.
 
 
TAMÁS- Mint ha folytatná Földi János
 
XXXIV. Egy leányhoz*
 
Ne fuss leányka tőlem,
Én ősz hajam tekintvén.
Sem hogy neked jelen van
Időd kinyilt virága.
Szerelmemet ne vesd meg,
Koszorúkba a fejérlő
Liliom, tekintsd, hogy illik
Rósákkal egybekötve.
 
JENŐ-
 
XI. Magáról*
Igy szólnak a Leányok:
Anakreon te vén vagy.
Végy tükröt és tekintsed,
Minden hajad lehullott,
S a homlokod kopasz már.
Van-é hajam vagy elhullt,
Azt én ugyan magam sem
Tudom, de azt tudom jól,
Hogy vígadozni, annál
Illőbb az agg öregnek,
Mennél közelb halála.
 
AMINA- Vígadozni, minél közelb a halála. Minél közelb, ajajjaj, szegénykém! Persze, hogy közelb, hiszen annyit iszik, mint a kefekötő…
 
EGYÜTT-
 
A barna föld iszik, s azt
Viszontag a fa issza.
A tenger a folyókat,
Tenger vizét meg a Nap,
A Hold napnak világit.
Miért ti is, Barátim,
Nem hagytok engem inni?
-----------------------------------------------------------------------------------------------
JENŐ- Persze, hogy sokat iszunk.Ennek is ti vagytok az okozói. Figyelj!
 
DAYKA GÁBOR
A szeretők fogadása -1787
 
JENŐ
Többé reá se nézek,
Nem kell nekem személyje.
Hűségtelen Corinna!
Elébb miket nem ígért,
Mézzel folyó beszéde!
Hányszor borúlt nyakamba!
Most más ölébe nyugszik, 
Másnak mosolyg szemébe,
Mást bájol: én reám tsak
Mellék-tekéntetet vet -
Nem kell nekem személyje,
Többé reá se nézek,
Nem, hogy ha lábaimhoz
Borúl is esdekelve.
Így esküszik Philemon
Vénusra, égre, főldre.
Itt hírtelen be-lép az
Hűségtelen Corinna:
S mi lelt Philemon!  úgy mond,
S eggyet mosolyg reája,
S tsókot nyer ajakára -
 
TAMÁS-
 
A hív Leányka
1790
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mikor mosolyg, mosolygok:
Midőn enyelg, enyelgek:
Mikor keserg, kesergek:
Midőn örűl, örűlök:
De ha mikor meg-útál,
S Phyllist borítja tsókkal:
Én tsak magamba sírok.
 
Az én szerelmesemnek meg-hívása-1790
 
 A gyenge bor-tövetske
Szil-fánkat ált-ölelte:
A tiszta tsermelyetske
A színes hant virágit
Tsókjával harmatozza:
A játtzi nap-sugárok
Lejtőznek a folyóban:
A lengeteg Zephyrke,
Nyög a szerelmes ágon:
Jer, őltsd kezed kezembe,
S adj tsókot ajakimra!
 
A vak szerelem-1791
 
Phryné az égi hónál,
Fejérbb ajakkal igéz.
Corinna barna bőrét...
A nyár szeplőji jegyzik. 
Piros kis ajkin  a’nak
 A Grátiák mulatnak:
 Corinna  színe halvány,
S komoly tekéntet űli.
 Az  barna két szeméből
Szerelmeket lövöldöz:
 Ez  kék apró szemével
Tsak gyenge lángot húnyorg.
 Phryné  szemet varázol
Nem főldi termetével:
 Corinna  kis szabású,
S nints termetébe kellem.
 Az  pajkos, és enyelgős:
 Ez  tsendes, és magános.
Mind ketten érttem égnek:
S engem  Corinna  bádjaszt. -
 
AMINA- Hogyan is van ez? Egyikünk vonz, mert hófehér, sápadt, kényeskedő, élettelen, műnő, - a dolgos, napszagú, anyának való meg nem? Hát hogy van ez? Mit akartok végül is ti „nagyszerű férfiak?
 
JENŐ- Hogy mit akarunk? Kérdezzük meg Kazinczyt a nagy nyelvújítót.
 
Szökj, epigramma, de nem mint nyíl, mely célra fut és öl,
Szökj mint csók, melyet félve lop a szerelem.
Elcsattant s oda van; de az édes lyányka tüzétől
Ajkaim lángolnak, s e kebel égve liheg.
 
AZ Ő KÉPE
 
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
 
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegűlt hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogadván jobbomat.
 
 
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
 
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,
S sugárival körűle glóriát von.
 
TAMÁS-
 
ÚJ LÁNC  (1818)
 
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
 
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
 
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
 
A CSEMEGÉKRE-(1824)
című kis versekből
 
1. Szép ajakod és szép szemed
Tevék raboddá szívemet.
2. Keblednek gyúladásiról
Ajkad hallgat, de szemed szól.
3. Szól a szem, bár hallgat a száj,
És beszéli, belől mi fáj.
4. Egy pár szép szem, egy mosolygás,
Mit tesz, inkább tudom, mint más.
5. Szembe véled
Szívem éled.
8. Közel hozzád, távol tőled,
Gondolatom csak felőled.
 
JENŐ-
 
10. Tudom én, mit cselekedném -
Amit tetszik ha merhetném.
13. Rosszat mondanak felőled,
De én el nem állok tőled.
15. Kis lábad az asztal alatt.
Egy csizmán zsámolyra akadt.
16. Repdes, repdes egy pár szép szem,
Csak azon, akit szeret, nem.
23. Fűzz virágot homlokomra,
Lányka, míg tart a tavasz;
 
EGYÜTT-
 
Míg egy-két csókot kerűlünk,
Nézz körűl s elreppen az.
 
(1828)
-------------------------------------------------------------------------------------------------
 
AMINA-   Kazinczyról azt írja, hogy egy nyelvészkonferencia végén gyönyörű vázát jánlottak annak a nemzetnek, akinek a nyelvén a legszebben hangzik a
szerelem szó. Kazinczyi tudta, hogy nem nyerhet a szerelem szóval a zsötem, ájlávju stb mellet Azt is tudta, hogy senki nem tud magyarul. Ezért kitalálta a gyönyörű hangzású fülolaj szót. Nyert vele. TUS!
A másik nagyszerű szerelmes rímfaragónk az Ember Tragédiájának írója: 
Madách Imre (1823)
Tamás, elmondod?   (átadja az írógéppapírt) 
 
LACI-   Addig lerajzolom
 
TAMÁS-
 
Hódolat Máriának  
 
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat, szerelmet,
Te a nap, én meg a fűszál,
Mely nyíló általad lett.
 
Fogadd el, lányka, szívesen
Mit szellemed teremte,
Minden fűszálnak nyílnia
A nap is megengedte.
 
És bár egy-egy életsugárt
Lövel minden virágra,
Nem ég kevésbbé fényesen
Ragyogó koronája,
 
Nem mondom én se, hogy szeress,
Csak adj sugárt, hogy éljek,
S neked virágként illatot,
Színt, harmatot szenteljek.
 
Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat szenvedtem
Oly szívesen,
Hisz pályabérért,
Minő te vagy,
Nincsen fáradság
Eléggé nagy.
De szív! ki érti
Meg titkodat?
Ki nyugton tűrtél
Villámokat,
Most már midőn int
A békepart,
Lankadni készted
A vágyó kart.
S ki nem hajoltál
Meg bú miatt,
Üdvtől roskadsz le
Egy csók alatt.
 
JENŐ- Nálam is van egy.
 
Elváláskor
A búcsu inte, szűm majd megrepedt,
Megátkozám az ádáz végzetet,
És csókot nyomva lánykám
Szemérmes homlokára,
Egy könny ragadt szememből
Piros kicsiny arcára.
Tudtam, mert ismerem már a világot,
Örvénye nyel s nem ad ki boldogságot.
 
Mint számüzött angyal menny ajtaján,
Úgy álltam a bucsúzó csók után
És ő mosolyga mégis
Hívőn tekintve égnek,
Könnyében is szivárvány
Gyanánt reményi égtek.
S szent hittel olyan megnyugodva szóla:
Hisz jó az Isten, s ő vezet bucsúra.
 
Ah, e megnyugvást én is ismerem -
Szebb volt világom akkor, jobb szivem,
Midőn mosolyga nékem
Is még a létnek arca,
Mely most tükörbe néző
Magunkat adja vissza.
Amig gyászomra csak villámot öltöz,
Neked hajnalt, neked virágot tükröz.
 
S tükrözzön végig, - szín s illatja ez
Lelkünknek, melyet istencsók szerez
Keblünket szentesítve
A hitnek fénykörével,
Mint színt ad a virágnak,
Mely szépségben ragyog fel,
Míg durva kéz csapásai nem érék
Virág s léleknek e legszebbik ékét. -
 
S ha egykor sír borúl is majd föléd
Elnyelve minden vágyat, szenvedést,
Sírodra még a szent csók
Bűvös virágot hint el,
Míg rám ha sír borúland,
Borul kopár sötéttel. -
De csak tudjam, hogy rajtad még ragyog
Az istencsók - könnyebben meghalok.
 
Mért hallgatám meg suttogásukat
A közbenjárók vészes seregének
Kik két szív közt akként tolonganak,
Mint nap s föld közt gyászfellegi az éjnek,
 
S táplálják a vak szörnyet gondosan,
Mely önkeblén pusztít, a félreértést,
 
Míg egy bizalmas szó, egy pillantás
Elvégzett volna köztünk minden kérdést.
 
Nem ferdült volna tiszta érzetünk
Hideg számítás ronda alkujává;
Nem volnék mint száműzött Ádám most,
Kinek az Édent önkeze bezárá.
 
Mit adhatsz még, mit adhatsz most nekem?
Nem hozhatsz vissza egy sugárt a multból.
Adj hát egy könnyet útitársamul,
Hogy álmodjam rólad s elmult napokról.
 
ZENE  :Laci Aminának énekli
Fehér rózsa
 
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
Előttem e virág
Nagy kedvességben áll.
 
De százszor kedvesebb
Illatjáért nekem,
Leánynál illatul
Van tiszta szerelem.
 
Oh lány! ha rózsa vagy,
Tanulnod tőle kell,
S az illatát csupán
Éltével hagyja el,
 
Mert hogyha elröpűl,
A rózsa szerelem,
Bús csalogányoddal,
Leány, mi lesz velem? 
 
AMINA- (Ismét körbe fut, lobogtatva a leplet) Jaj, mi lesz velem, jaj, mi lesz velem? Én nem leszek szerelmes, nem ,nem, soha.
 
JENŐ- Nem leszel szerelmes? Miért?
 
AMINA- Mert én, mert én, mert nem. Na. Azért. Ha egy lány azt mondja, hogy azért, akkor azért. Ne kérdezősködj tovább. 
 
TAMÁS- Ne veszekedjetek már! Ha nem, hát nem. Ő sem tudhatja. Jön egy érzés, egy pillantás, egy szép hang, egy villanó pillantás, és oda az elhatározás. Gyönyörű dolog a szerelem. A legnagyobb költőink, íróink , a legszebb költeményeit a szerelem ihlette. Így Vörösmarty Mihály is. Figyeld!
---------------------------------------------------------------------------------------------------
 
VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800)
 
Míg gondok nélkül
 
Mig gondok nélkűl játszottam az égi örömmel,
Melyet képzeletem tiszta szivembe csala,
A boldogságot valahányszor ölembe kivántam,
Egy tündér szép hölgy lebbene gyorsan elő:
Gyenge vidám arccal, mint hajnal, tiszta szemekkel
Mint a szép szerelem csillaga hajnal előtt
Ártatlanságnak leplében nyúlt deli testtel,
Érző jó szívvel: lágy szava énekivel,
Igy jöve a képzelt boldogság: csalfa világom
Eltünt, ah eltünt véle az égi leány!
 
.,Börzsöny, 1822
A SZERELMES
 
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem, kedvem s örömim reménye?
Mért remegsz bágyadt szemeimbe nézni?
Szómra felelni?
 
Nem; tovább így nem gyötör engem e kín,
Megvető szemmel soha látni nem fogsz.
Majd kemény mellvas födi bús szivemnek
Gyenge hevültét.
 
Kard szorúl vesztet nyomozó kezembe,
Elvadúlt lelkem viadalt ohajtoz:
Ott jut a sok száz, sok ezer halálból
Nékem is egy még.
 
Istenünk véled, s velem is! - Te sápadsz?
Rémkönyűk dúlják deli arcod ékét.
Hah mi ez? mit kér, mit akar rebegni
Szótalan ajkad?
 
Értlek: a visszás hatalom nyomott el,
Hű maradtál még szerető szivemhez.
Oh ezen csók, mely heves arcomon forr,
Ezt bizonyítja.
 
Jer, körűl foglak, valamint az árvíz
A magas partú szigetek vidékét;
Jöszte: keblemből csak az űzhetend el,
Aki teremtett.
Börzsöny, 1820
 
Jenő-
HUCSKÓ
 
 
Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?
Hová ragadnak vágyaid?
Mit pislogatsz Miskolci békaként? -
Talán reményed int, hová?
"Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni
"Mi szűlhet ily nagy változást,
"Ily kedves, - édes kínokat? - szerelmem az,
"Oh üdvözítő gondolat!
-27-
"Szerelmem az, mely égre tolja lelkemet
"S dücső nagyokra ingerel.
"Boldogtalan! rideg szived mit érhet ily
"Bájos segédnek nélküle?
"Sajnállak" - így szólt, s nedvesűlt szemét mohón
Hunyorogva összeforgatá.
S reszketve mint a szél zavarta kis levél
Vagy harmat a fű bársonyán,
Már mintha birná szive tárgyát, elmerűlt
Csélcsap tüzében a bohó.
Hucskó! - de mit nyersz gyenge Muzsa ily helyen?
Ő csak tapasztal, és hitelt
Bármely okokkal vígad, ő nem ád neked:
De mégis - Hucskó! hallj tehát.
Ha majd reményed bételik, s kivánatid
Tárháza fogytig megapadand,
Mit vagy teendő? majd ha csak Való marad
Körűled az, mely nem terem
Többé reményt, sőt gyakran aggodalmakat
Fizet jutalmúl, s eltünik.
Úgy mint ezen szó, melyre most figyelmezel,
Eltünt, utána társinak.
 
 
TAMÁS-
 
Pest, 1820
JOLÁHOZ
 
Nyájas szerelme szűz Jolám szivének,
Ha ömlesz át az édes ajkakon,
Ha fognak égni csókid arcomon,
A rég kivántak, szép szád csattanási?
O mint ohajtám gerjedő tüzemben,
Hogy benned oltsam lobbanásait;
O mint esengék, hogy kivánatimnak
Benned legyen határa s vége is,
S lánggal tapadt a vágyó szem valódba:
Nyugtot vadásztam hószín melleden,
Csillám szemednek ép sugáriban,
Az ifjú termet mozdulásiban,
Élettel ömlő szózatod dalában,
És ami bájoló volt mindenütt;
De nyugtatót nem, több vágyást szereztem,
S jobban hevültek vérem kényei. -
Adj csókot, oh az elsőt életemben!
Ha tudsz szeretni, szánj meg, adj Jola.
S ha visszakéred, csókká ömlöm át,
Oly hevessé, mint a déli nap,
S ez mind tiéd lesz, - csak tiéd, Jola!
 
JENŐ-
 
Börzsöny, 1822
EMMIHEZ
 
Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
 
Szerelmem ülteté ezt,
Szerelmem ápolá.
Az ótta sok fagy ellen,
Forró nap ellen is;
Az adta színe fényét,
S az nyújtja most neked,
Neked! kit életemnél
Hüvebben kedvelek.
O nézzed, szép ölében
Egy gyenge könny remeg:
Az én könnyűm az, Emmi,
S utánad sírtam ezt!
 
TAMÁS
Börzsöny, 1821
 
ÍDÁHOZ
Ída mégy? Hajh! mért kell itt maradnom,
Mért kell, Ída, menned, ily hamar?
Véled útnak indúl jobb szerencsém,
Kedvem, életem nyugalma, mindenem.
Ída, mély gyötrelmet hagysz szivemben,
És fogyasztó kínt bús lelkemen!
Oh de mit hagysz hát vigasztalásúl,
Ami e bút édessé tegye?
Nincs-e dús kebledben egy sohajtás,
Szép szemedben értem egy könyű?
Oh ha nincs, kegyetlen, szánj utolszor,
Szánj meg, Ída, s tépd ki szívemet!
 
Börzsöny, 1821
 
AMINA- Nem lesz kicsit sok a hölgyekből? Jola, Ida, Emmi, Huskó, Itt meg Rózsika…
Laci eljátsszuk? Leszel a fiú?
 
LACI- Ha akarod…
 
SZERELMESEK
 
FIÚ- Ó megint. Látom őt!
Rózsikám megy ott
Nyájasan
Csendesen,
Mint a hold megyen.
Csalfa lyányka, megtalál-e
Fürge szép szemed?
Vagy karodba fussak önkényt
Csók s öröm közé?
 
LEÁNY- Merre most
Fényadó
Hold és csillagok?
Akiért,
Szívem ég
Hívem itt van-e?
hagy homályba tévedezni
Hágy a halmokon?
O! ki lesz a lány vezére?
Biztatóm ki lesz?
 
FIÚ Mely öröm
Hallanom
Bájoló szavát!
 
LEÁNY Meglelém:
Reszkető
Láb, vezess oda.
 
FIÚ Erre kedves: híved itt vár
Régen és eped.
 
LEÁNY Rég kereslek; jer vidítsad
Rémült lelkemet.
 
--------------------------------------------------------------------------------------
 
JENŐ- Folytatom Dsida Jenővel.: X
 
Dal az elmaradt vallomásról
 
Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.
 
Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.
 
S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.
 
S megkopva lassan
megyek egy hűs gödörig,
megyek a sírgödörig
s a vallomás is
fakul és üszkösödik,
 
csak mélyül a csend
s őszibb lesz mind a vidék,
 
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyiték.
 
...Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény.
szó, ami néma
és mégis költemény,
 
minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő,
 
házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
szerelem, szerelem,
karácsonyfádon gyertya leszek.
 
Viharban dörgés,
mely lángoló csodákra hív,
háborgó csodákra hív
s egy világnak zengi, mire
kicsi volt s gyönge a szív.
 
Karom a földre cikázik
haragos villám gyanánt,
csattanó villám gyanánt
s lesujt körülötted
mindenkit, aki bánt...
 
TAMÁS-
Ide hallgass
 
Most kiállok az esőbe,
elszántan és
födetlen fővel.
És a csattanó villám
átszalad a szívemen,
és a zuhogó zápor
széjjeláztatja szénfekete
testemet,
és beszívnak magukba
a föld pórusai
ezerkilencszázhuszonnyolc
június tizenhetedikén.
 
De holnap
rózsaként nyílok ki
ablakod alatt
és minden eljövendő
 
igaz ember
szíve alatt.
 
 
LACI- Mert (odamegy Aminához, a sarkára ül, úgy mondja)
 
VALLOMÁS- (1928)
 
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
----------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
TAMÁS- Egyre szebb verseket találunk. Itt van például Nagy László.
 
 
 Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy han
tú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
 
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?
 
Laci zenél
 
 
ADJON AZ ISTEN
Adjon az Isten 
szerencsét, 
 
 
LACI- Várj egy kicsit, eenek nagyon jó a zenéje. Gyertek csak! (Mindenki Tamás mögé megy és együtt elkezdik előről)
 
Adjon az Isten 
szerencsét, 
szerelmet, forró 
kemencét, 
üres vékámba 
gabonát, 
árva kezembe 
parolát, 
lámpámba lángot, 
ne kelljen 
korán az ágyra 
hevernem, 
kérdésre választ 
ő küldjön, 
hogy hitem széjjel 
ne düljön, 
adjon az Isten 
fényeket, 
temetők helyett 
életet -- 
nekem a kérés 
nagy szégyen, 
adjon ugyis, ha 
nem kérem. 
 
TAMÁS-
Himnusz minden időben
 
Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Te fülemülék pásztora,
Sugarak déli lantosa,
Legelső márvány-palota,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Siralomvölgyi datolya,
Festmények rejtett mosolya,
templomon arany-kupola,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Díjra korbácsolt versenyló,
Lázadásokban lobogó,
Csillag, dutyiba pillantó,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Béta-sugárban reszkető,
Sok-fejű kölyket elvető,
Tengerek habján csörtető,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős,
Bájokkal isteni erős,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Öröktől belém karoló,
Vánkosra velem hajoló,
Varjakat döggé daloló,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rám dönög,
Önmagammal ha küzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Jog hogyha van : az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!
 
Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem.
 
- Jártam én koromban hóban
 
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
 
 
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vigasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
 
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
 
Köröttem kusza az élet,
kusza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a halálos ágyig
beléd fogódzom.
 
( a többiek megtapsolják )
 
TAMÁS- A sikerre való tekintettel folytatom.
Az én szívem
 
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
 
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
 
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
 
Álom és valóság
 
Egy angyal szállt most le a földre,
Csodálatos, égi tünemény,
Szívem hevesen dobog tőle,
Otthont talált benne, lobogó tűz és remény.
 
Álmaim, idegenek kezében összeszorítva,
A feléd vezető út rózsaszirommal borítva.
Vajon benned is hangok szólnak?
Képzelem csupán, vagy higgyem valónak?
 
Egy csoda, mit együtt élünk át,
Hol leomlik, átszakad minden gát.
Fogom kezed, nézem mosolyod,
Boldogságom élteti, minden sóhajod.
 
Térdelek előtted, szemedet nézem,
Benne a fényt és a tüzet érzem,
Ne gondold, hogy elmúlt már,
Most kezdődik, az élet vár!
 
Legyél, Anyám, szeretőm, kedvesem, gyermekem,
Lábaid elé borulva, életem kezedbe helyezem.
Mint festett kép, ragyogsz előttem,
Álmaimból elém léptél, boldoggá lett létem.
 
Ez nem vak szerelem, hisz mindent látok,
Látlak téged, a szép világot,
Hajnali ködben egy fa alá állunk,
Megszületik, egybeforr a legszebb álmunk.
 
Mire várunk? Mire még?
Ezt a fényt nem fedheti sötét.
Álmaimban is érzem bőröd illatát.
Köszönöm a teremtőnek, átélhetem ezt a csodát.
 
Várok rád, akár, míg életem tart,
Nélküled, üres és lakatlan a part.
De érzem, jön egy hajó és felvesz,
Létemhez, mint levegő, ugyanúgy kellesz!
 
Te vagy nekem a fény, a ragyogás az élet,
Minden percem, bár tölthetném véled!
Látni vágyom mosolyod, simítani ragyogó hajad,
Ne adj nekem semmit, csakis önmagad.
 
Lépj olyan útra, mely elvezet hozzám,
Menjünk együtt a végtelenbe, hol senki nem szól ránk.
Hol nem számít más, csak mit érzünk,
Szeretnék veled...addig, míg élünk. 
 
JENŐ-
Hiány
 
Fagyos kezeivel ölel át a csend, a magány,
Gondolataim ezerszer járja át kétely és talány.
Egyszer repülök, madárként szállok az égbe,
Majd sötét felhők taszítanak le a mélybe.
 
Ha itt vagy velem, hívnak, várnak a csillagok,
Ragyog a nap is, dalolnak az angyalok.
De nélküled kietlen tájon találom magam,
Kiáltásom nem hallja senki, nem értik szavam.
 
Lelkem, koldusként kidobva fekszik az utca kövén,
Ki arra jár, nevetve belerúg, vagy átlépi könnyedén.
Aztán eső áztatja, ellepi a sár, a város mocska,
Ha jön a fagy, nem lesz más, mint apró jégkocka.
 
Ha megtalálod, emeld magadhoz és felolvad,
 
Fényesen világít, lesz saját holdad.
Üstökösként repül át az égen,
Ha velem vagy, az maga az éden.
 
Akkor ezer virág nyílik a réten,
Fény gyúlik a mély sötétben.
Nincs fagy, hideg, fájdalom,
Valóra válik, miről álmodom.
 
Arra kérlek, maradj még soká,
Repítelek, elviszlek bárhová,
Csak hiányodat nem bírja szívem,
Megszakad, és elveszítem hitem. 
 
AMINA- Nekem is van egy Váci Mihályom.
 
Akarom
 
Akarok, szemeid tüzében égni.
Akarok, orcád mosolyából kapni.
Akarok sétálni fák alatt, bőröd illatát érezni,
És NEM! Nem akarok, nélküled létezni.
 
Akarom, végigjárni utam, mi nekem lett szánva,
Mert te is ott vagy az úton, karjaid kitárva.
Leborulok lábaid elé, csak szemeim emelem arcod felé,
Nincs ember, ki gyönyörű emlékeim elvehetné.
 
Akarok minden percet, mit tőled kaphatok,
Nálad nélkül, lélekben is koldus vagyok.
 
Hajótörött vagyok a tengeren,
Vízbe dobott palackba nem írtam semmit, csak bánatomat leheltem.
Ha valaki egyszer megtalálja, s kinyitja,
Hallja a szívem, mi kettészakadt, mert hiányodat nem bírta.
 
Miközben büszke és boldog vagyok, hogy megismertelek,
Lelkembe jeges karmok karcolnak jeleket.
Mélyen felszántva húznak árkokat,
Te belevetsz egy magot, mely kikelve, megmutatja arcodat.
 
Kínoz a félelem, hogy véget ér,
Nem teljesül, mit szívem remél.
 
Mit adhatnék én neked, mit más nem adhat meg?
Cifra palotát, díszes ruhákat nem, csak a szívemet.
Egy szívet, mely nélküled nem egész,
De ha mégis kell neked, elkísér, bármerre mész.
 
Míg, nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok,
Úgy tettem, mint ki még nem látta a ragyogó napot.
Csukott szemmel jártam egy ragyogó világban,
Melyet akkor vettem észre, mikor rád találtam.
 
 
Őszi erdő is kívülről szép, de mégis haldoklik, aludni készül,
Mit mutatok fel, ha holnap nálam pihen meg a halál, mit hagyok emlékül?
 
Mint a vizét vesztett patak, mint félrerúgott kő,
Úgy érzem magam, s hiányod is egyre nő.
Halott lelkemről lehull a szemfedél,
Mikor újra láthatlak, a te lelked is bennem él. 
 
JENŐ- Nekem van egy ma is élő nagyszerű. költőm. Ha valaki, ő igazán szerelmes tudott lenni. Szerintem ma is az, pedig 80-on túl van.
 
Baranyi Ferenc
 Beatrice
 
Firenze minden asszonyát szerettem,
de csak egyért volt minden áradó dal,
kit Beatrice néven ünnepeltem.
 
Mert költő ajkán summázás a sóhaj,
sok rebbenő vágy összefoglalása,
hol ábránd gazdagul tapinthatóval.
 
Beatricém a fények tiszta mása,
már nem tudom: lány volt-e vagy csak eszmény?
De benne egyek Chiara és Renata,
 
Rosanna, Anna - és ha megnevezném
a férjes nők raját, kiket szerettem:
szarvat viselne vagy húsz jó keresztény!
 
De verseimben mind-mind említetlen,
az egyik ízt, a másik illatot hoz
- kis múzsákkal a művészet kegyetlen -
 
Beatricét dicsérő himnuszomhoz.
(Minek legszebb formáit keresem ma,
s ha meglelem: ennen dalom föloldoz...)
 
Mert számvetésre kényszerít Ravenna,
hol ihletet nem ad, csak féltve ápol
feleségem, szegény Donati Gemma.
 
Beatricém a lelkemben világol.
Munkálkodom, hogy fényét dalba öntse:
őt vallatom, ha vallok a világról,
 
hogy küldetésem hűséggel betöltsem.
 
EGYSZERŰ
Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztulok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
 
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz – s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában – oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz – hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.
 
--------------------------------------------------------------------------------------
TAMÁS- Nekem is van pár gyönyörű versem mai költőktől.
 
Cserényi Zsuzsanna:
Ha akarod 
 
Mától én rajzolok csillagot 
A takaród minden sarkára, 
Ha akarod. 
Mától én vigyázom a napot 
Ott az égen, a felhők fölött, 
Ha akarod. 
Én fújok szelet, csendeset 
Vagy rombolót, dühöngőt. 
Gyújtok apró tüzeket, vagy 
Borítom lángba a hegyeket, 
Beültetem fával a sivatagot, 
S visszafelé folynak a folyók, 
Ha akarod. 
Bejárom veled a világot, 
Letépek minden virágot, 
Élek békében, boldogan 
Vagy mindenért harcolok, 
Ha akarod. 
Mindenhol ott leszek 
Add hát a két kezed 
Átölellek és hallgatok 
Ha akarod.
 
Ács Zoltán:
Hiszek 
 
Megkeresztelkedem 
szemed oltó tüzében, 
hiszek benned vakon, 
hozzád rendezem minden rezdülésem, 
és nem lesz majd szavam, 
ostoba leszek megígérem, 
szám kicsordult harang, 
omladék hajad éjjelében, 
mosolyodhoz láncolom magam, 
 
mert, ha távolodunk, 
csak sejtem, hogy vagyok, 
hiányod titkosítja sejtem, 
gondolatom tőled roskadoz. 
betöltöd valamennyi szervem. 
 
S ha lenne hangja, 
akkor hallanád, ahogy 
reméllek, 
Ahogy dolgozom és forog 
kezeim között az anyag, 
emléked 
lámpása alatt hatolnak mélyre 
jótékony kések és savak. 
----------------------------------------------------------------------------------------------------
AMINA- Ez olyan gyönyörű. Laci mondd el mégegyszer azt a Dsida verset! Tudod, a Vallomást léciiiiiii!
 
LACI- Rendben. Ezt meg is zenésítem.
 
ZENÉVEL, lACI
 
VALLOMÁS
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
 
AMINA- Laci ölébe hajtja a fejét.
 
LACI-     Magához öleli Aminát, megcsókolja. 
 
AMINA- Ez már az igazi szerelem? Ez jóóóó ( Laci nyakába kapaszkodik és hosszan, kitartóan csókolni kezdi.)
 
A többiek összeszedik a papírokat, beleteszik a dossziéba, és halkan, hogy ne zavarja a szerelmeseket, kimennek. 
 
AMINA-  Feleszmél. A szárit magára terítve futni kezd körözve. (Laci közben összepakolja a festőkészletet.) A szárit visszaejti a helyére, a dossziét a táskába.
Meglátja a nyilat és a szárnyát fel akarja venni, de meggondolja magát. Lacihoz szalad. Félrehúzódnak, ismét a nyakába kapaszkodik.
 
A FIATALOK - jobb-elöl beszaladnak. A lány elől, a fiú kezében a tollal, utána. Lány megáll, a fiúnak nyújtja a kezét, aki egy szívet rajzol rá. Megcsókolják egymást. Lány az órájára néz. Rémülten konstatálja, hogy sietni kell. Összeszedik a cuccokat és jobb-hátul kimennek.
 
AMINA- ( Szerelmesen indulnak bal-hátra kifelé. Laci megáll, leteszi az állványt, Aminát felülteti a sziklára és lerajzolja. Amina meg akarja nézni, de Laci nem engedi. A közönségnek megmutatja…Felveszi az állványt és Aminával összebújva bal-hátul kimennek.)
-és arcod itt a hold és arcod itt a nap, és arcod itt a hold és arcod itt a nap, és arcod itt a hold és arcod itt a nap…
 
FÜGGÖNY
 
 
                                     kupcsapstab1.jpg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.